MENÜ

Honlap neve
Szlogen kell ide.

Bevezető

A blues alapú rockzenék tempójuktól és hangzásuktól függetlenül a legenergikusabb zenék közé tartoznak. A sokszor rendkívül egyszerű alapmozdulatok és azok lehetőségei számtalan híres rockbandát inspiráltak dalok írására vagy az egyéni stílusok kialakítására. Ebben a leckében különféle, szinte kézenfekvő megoldásokat ismerhetsz meg az alapriffekben és jónéhány további példán keresztül. A variációk segítenek megérteni a lehetőségeket, melyek más vagy hasonló lüktetések és kíséretek kitalálására inspirálnak Téged. A példákat dobkísérettel együtt is meghallgathatod és gyakorolhatod.

Lecke

 

1. gyakorlat

Ennek a klasszikus rock hangzású riffnek az alapköveit a blues klisékben találod meg. Hasonlóképpen mint a bluesban, itt is az 1, 4, 5 fokokat használjuk, és a legegyszerűbb bluesban használt alapmozdulatokkal játszunk. Ha a dalt egyedül akarod indítani egy ehhez hasonló riffel, akkor minden érvénybe lép, amit a Rock Riffek 3. leckében erről tanultál. Ne felejtsd el az ott leírtakat, mert azon áll vagy bukik az egész dalod. Az ehhez hasonló közönséggerjesztő dalkezdő riffeket általában a dobos egy egyszerű kettő-négyes rock alappal szokta kísérni ami már önmagában is egyfajta hangulatfokozó lehet. A kettő-négyes alap annyit jelent, hogy a hangsúlyok a négy negyedes taktus második és negyedik negyedére esnek. A legegyszerűbb változata ennek a hangsúlyozásnak az, hogy a lábdob egyre és háromra, a pergő kettőre és négyre üt. Hogy még nagyobb legyen a hangsúly, sokszor a dobos két kézzel (verővel) egyszerre üti a pergőt úgy, hogy a verők nem egy időben hanem kicsit késleltetve érnek hozzá a bőrhöz.
Így néz ki a dob kettő-négyes alapritmusa:
Amikor megszólal nyolcadokban a lábcin is, akkor már teljes rock kíséretről beszélünk.
Térjünk vissza a gitár szólamához. Ahogy látod, az első két nyolcad A kvint. A kvint, amint azt már te is tudod, gyakori hangzás a rockzenében. A harmadik nyolcadra azonban egy szext szólal meg, ami csak a blues jellegű rockzenékre jellemző. A negyedik nyolcad ismét egy kvint, de nagyon figyelj az értékére, vagyis ne lógj bele a szünetbe. Az ötödik taktusban elindulhat a dal teljes hangszereléssel. A dobos rock alapot, a basszusos A hangokat nyolcadokban, a gitáros pedig a kezdő riffet játssza variálva. A variálás elsősorban a szünet elhagyása másodsorban pedig egy plusz hang bejátszása, ami ebben az esetben a kis szeptim (7b) hang. Az ötödik taktus hangja markatót kap, ezzel az előrehozás érzetét keltjük. A hatodik és a nyolcadik taktusban már egy igazi előrehozás szerepel. Megfigyelheted azt is, hogy az első ismétlésben csak első és negyedik fok szólal meg.

Amikor másodjára játszod az ötödik taktustól (mert oda ismétel vissza a nyolcadik taktus), akkor a nyolcadik taktust már ne játszd el, hanem a hetedikről azonnal ugorj a kilencedikre. Ezt hivatott jelölni az egyes és a kettes vízszintes vonal alatti szám. A tizedik taktusban játszott alapmozdulat a dal végét jelenti. Abban az esetben, ha a számot tovább akarod játszani, lépj az ötödik taktusra és játszd a leírtakat vagy a saját variációidat.
Dobkíséret gyakorláshoz:

2. gyakorlat

Ebben a riffben a fokok 1, 5, 4 sorrendben szólalnak meg, és ahogy látod, az ötödik és a negyedik fok az utolsó (5) taktusban félértékű ritmikával szerepel. Azt hiszem, most már tudod azt, hogy itt a dobos miként kísérjen. Ha a zenekarodban (feltéve ha van) a dobos nem reagálja le az ehhez hasonló, általad megírt riffeket, az azt jelenti, hogy nem igazán figyel, vagy nem ismeri a rock hangszerelés alapjait. Segíts neki, akár jó néven veszi, akár nem. Előbb vagy utóbb úgyis rájön arra, hogy figyelnie kell az alap riffet, és arra kell dobolnia, amit te megírtál. Az első és a második taktusban megszólaló kíséret szintén a blues alap mozdulatait használja, kiegészítve egy befejezetlenül megnyújtott G hanggal és egy E kvarttal. Ezekkel a megoldásokkal már találkoztál más közegben.

Figyelj meg néhány példát ezzel a néhány hanggal. Tanuld meg őket, inspirálódj belőlük, és írj vagy improvizálj te is hasonlókat. Vedd észre azt a nagyszerű dolgot, hogy bármilyen sorrendben eljátszhatod a hangokat, jól fog szólni a riffed.








A harmadik taktus utolsó nyolcadára nagyon figyelj, ne kapkodd el a következő nagy ugrás miatt. Gyakorold lassan és figyelmesen.

3. gyakorlat

Ez a riff a Rock Riffek 3. leckében megismert 1, 4, 7b fokokra épült. Az eddig tanult mozdulatok itt is megjelennek, de a tizenhatod ritmikák miatt összetettebbnek, bonyolultabbnak tűnhetnek. Amennyiben nehéznek érzed a ritmikákat, tanulmányozd az Alapritmusok és szünetek lecke tizenhatodok és tá-ti-ti viszony részét.

A második gyakorlat utolsó variáció-sorozatában már megjelent a „pull-off” mozdulat, ami ebben a gyakorlatban nagyon megkönnyíti a játékot. Az elpengetéssel képzett hangok használata nagyon fontos a blues jellegű rock kíséretekben. Az elpengetett hangok izgalmassá teszik a riffet, feltéve ha pontosan végre tudod hajtani a mozdulatokat.
Az első taktus negyedik nyolcadára eső E kvartot fölfelé pengesd, fölcsapott technikával (lásd a Ráhúzott és felcsapott pengetés leckét). Gyakorold külön a nehéz részeket, hogy játék közben ne szenvedj a technikákkal. Menj végig az itt leírt gyakorlatokon. Játszd őket külön-külön két-három percig, és meglátod mennyivel jobban engedelmeskednek az ujjaid játék közben. Arról nem is beszélve, hogy a füled megszokja az egyes motívumok dallamát, így azt bármikor szinte improvizálva tudod majd használni.
Ugyanez tizenhatodosan, egymás mellé illesztve:
A harmadik és negyedik taktusban egy szintén ismerős megoldást (előrehozás) látsz a 7b, 4 és az 1. fok használatával.
A dobos kövesse ezt a részt a mindenkori tanulmányai alapján. A negyedik taktusban monotónia szól, ami nagyon jól fog hatni ennyi történés után.
Íratlan szabály a zeneírásban az, hogy a hangok után a szünetek szólnak legjobban, a szünetek után pedig a hangok. Másképpen mondva sok után a kevés, kevés után a sok szólal meg igazán jól.

A következő riff ugyanerre a körre épül. Olyan, mintha folytatódna ez a dal, csak más fogásokkal.
Érdekes megoldás az amikor a kvint alap hangját feljebb teszed egy oktávval. Ez történik meg az első taktusban ami erős karaktert ad a riffnek. A harmadik és a negyedik negyedre eső ritmika ugyanaz mint az előző riffben. Az itt lejátszott hangok megegyeznek az első négy nyolcadban lejátszottakkal, azzal a különbséggel, hogy most egy oktávval lejjebb szólalnak meg és más sorrendben. Ez a taktus mindössze négy hangból (A, E, Fisz, G) áll. Ez a riff nagyon jó példa arra, hogy kevés hangból hogyan lehet változatos kíséretet szerkeszteni. A blues jellegű riffeknél pedig különösen érvényes az a mondás, hogy a kevesebb néha több. A harmadik taktusban az akkordok kvintekké zsugorodtak, a negyedik taktust pedig teljesen kitölti a nyolcados monotónia. Írj te is saját variációkat erre a körre az eddig tanultakból figyelembe véve a kevesebb néha több szabályt.
Dobkíséret gyakorláshoz:
Jó gyakorlást kívánok!

 

Asztali nézet