Az akkordokkal játszott rock riffek gyakran egyszerűbbek, mint a szimpla vagy dupla hangokkal megszólaltatott kíséretek. Hangzásuk telt, erőteljes a röviden vagy hosszan játszott harmóniák miatt, ezért a rockgitárosok szívesen használják keményebben hangzó kétszólamú vagy orgonapontos játékmódban is. Ebben a leckében megismerhetsz néhány alapriffet, amely fontos alapköve a rockgitározásnak. A riffek gyakorlásához egy építkezésen alapuló módszer nyújt segítséget, továbbá a példákhoz fűződően a rockzenekari hangszerelésben és teendőkben is fontos, nélkülözhetetlen tudnivalókat tanulhatsz meg. A riffek elemzése mellett további lehetőségeket is találsz az egyes példáknál, melyek megnyitják Benned a variálás képességét. A kíséreteket dobkísérettel együtt is meghallgathatod és gyakorolhatod.
Lecke
1. gyakorlat
Ebben a riffben a C dúr első, negyedik és ötödik foka szólal meg. Ha ránézel a C dúr hangsorra, ez rögtön érthetővé válik.
1
4
5
C
D
E
F
G
A
B
C
Ezekre a fokokra dúr harmóniát tudunk építeni, így jön ki tehát a riffben használt C, F és G dúr. Rengeteg dalban szerepel mindössze ez a három fok, legyen az rock, pop, blues vagy latin zene. Megfigyelheted, hogy mindössze egy fogás transzponálásával jön létre a három akkord (lásd a Transzponálás leckét). Ezt az egyszerű tologatós megoldást a hangzás kedvéért alkalmazzuk, de természetesen jól jön az egyszerűség is. Ez az egyszerűség leginkább abban mutatkozik meg, hogy nem kell elmozdítanod az ujjaidat a húrokról. Ha megtanulod az A dúr alapfogását transzponálni, akkor lényegében rengeteg hasonló riffet tudsz megtanulni vagy kitalálni.
Az ilyen egyetlen akkordformával játszott riffnek a nehézsége a fekvésváltás, amit gyorsan és pontosan kell elvégezned. Megfigyelheted, hogy az első taktus vége és a második taktus eleje között nem szerepel szünet. A C–F váltásnak ennek ellenére zökkenőmentesnek és ritmikailag pontosnak kell lennie. Gyakorold ki tehát először ezt a váltást. A következőkben már egyszerűbb lesz a dolgod, mert nem kell nagyot ugranod, vagy szünet segít a váltásban. Ismételd a váltásokat felekben, negyedekben majd nyolcadokban.
Az első négy taktus zenekari hangszerelése jellegzetesen háromféle szokott lenni. Az első a legegyszerűbb, de nem a legkönnyebben lejátszható. Itt ugyanis semmilyen hangszer nem szól a ritmusgitár mellett. Ha így indítasz egy dalt, nagy felelősséged van a zenekarral szemben, mert te választod meg a tempót. Ha rossz tempót adsz meg a dal elején, nem fog jól szólni a dal. Vagy túl gyors és ettől nem kap levegőt a zenekar és szétesik minden, vagy túl lassú, de akkor meg szinte vonszolja magát a nóta.
A rossz tempómegadás általában színpadon állva, izgulva, lámpaláz alatt történik. Ilyenkor fel van az ember gyorsulva és minden kontroll nélkül belekezd az első tempóba ami eszébe jut, ezzel megpecsételve a zenekar sorsát. A szólistának összeakadnak az ujjai, a dobos szétesik, az énekes hadarja a szöveget, a basszusgitáros megpróbál három felé igazodni, ami nem fog neki sikerülni. Nagyon gyakori hiba ez az amatőr együtteseknél.
Amikor az izguláshoz még bátortalanság is párosul, olyankor az agy lelassul és így a tempó is lassabb lesz. A szokatlanul lomha tempó összezavarja a zenekart, így siralmasan, szenvedően fog megszólalni a dal. Ekkora felelőssége van tehát annak. aki elindít egy számot.
A trükk, ahogyan indítani kell egy nótát, a következő. Bármilyen helyzetben is vagy és akármennyire is izgulsz, úgy tudod megőrizni a tudatosságodat és ezáltal jól elkezdeni a számot, hogy magadba beledúdolsz a dal szövegébe vagy dallamába. A közönség ezalatt várjon csak nyugodtan, emiatt ne izgasd magad. Legyen néhány másodperc csend. A hallgatóság majd azt hiszi, hogy most szellemülsz át, vagy éppen készülsz transzba esni. És bizony jól hiszi, mert a transz és az átszellemülés is tudatossággal kezdődik. Amikor pedig beledúdolsz a dalba, a tudatod megnyílik és érezni fogod, hogy lassan vagy gyorsan képzeled-e el a számot.
A második gyakori megoldás az, hogy a ritmusgitáros a dobossal együtt kezd. A tempó megadása a dobos felelőssége mert a dal elé kell számolnia, hogy együtt tudjatok elindulni. A dob szólam lehet egy lábcin kíséret vagy a lábcin negyedes ütései mellet a te ritmikáddal megegyező lábdob ütések, vagy mondjuk egy egyszerű rock kíséret. Számtalan megoldás létezik, de figyelembe kell venni azt, hogy a dal még csak most indul. Úgy építkezzen a zenekar, hogy az az érzés legyen, mintha a közönség előtt születne meg a hangszerelés. Vagyis ne legyen túljátszva, teletömve az első néhány taktus, inkább szóljon vékony, átlátszó hangszereléssel. Gitár és a dob. Ennyi elég is.
A harmadik megoldás a basszus, dob és ritmusgitár együtt játszása. Az első négy taktusban nem érdemes folyamatos basszust játszani, mert ahogyan azt a riffben is látod, a basszusnak az ötödik taktusban szükségszerűen nyolcadokat játszva el kell indulnia. A basszus ritmikája tehát egyezzen meg a te ritmikáddal, mert az erősíti, vastagabbá teszi a riffedet. A második sorban már egyértelmű minden. Te játszod a két szólamú riffedet, a basszus pedig folyamatos nyolcadokat hoz alád. Nagyon egyszerűnek tűnik ez az együttes játék, de hidd el, nagyon nehéz monoton, egyforma nyolcadokat játszani, főleg ketten egyszerre.
Természetesen az akkordok után megszólaló alaphangokat mindig lefelé és tompítva pengesd. Az akkordokat széles mozdulatokkal (lásd az Akkordpengetés leckét), az alaphangokat pedig pontos ráhúzott pengetéssel kell megszólaltatnod, és ez bizony nem egyszerű. Külön-külön mindkét technika menne talán, de a beváltással problémád lehet. Gyakorold először a két pengetés pozíciójának a váltását. Tanuld meg a következő gyakorlatokat:
Miután megtanultad ezt a riffet és kigyakoroltad, próbáld elfelejteni, és írj hasonlókat. Kísérletezz egyszerű nyolcadokkal és negyed szünetekkel, valamint az első, negyedik, ötödik fokok felhasználásával.
Dobkíséret gyakorláshoz:
2. gyakorlat
Ebben a riffben is csak dúr akkordok szólalnak meg. Az előző kíséretből kiderült, hogy dúr akkordok épülnek a dúr hangsor első, negyedik és ötödik fokára de ebben a riffben nem teljesen erről van szó. Gyakran használják az 1, 4, 7b lépéseket ami E dúrban E, A és D dúr akkordok.
E dúr skála:
1
4
(7b)
7
E
Fisz
Gisz
A
B
Cisz
Disz
E
(D)
Megfigyelheted, hogy az E dúr hetedik foka a Disz hang. Ha a Disz hangot fél lépéssel leszállítod D hang lesz belőle. Ez az a bizonyos 7b. A fokok sorrendje ebben a riffben tehát 7b, 5, 1. Az első taktusban lényegében megtörténik minden, ami a fokok felhasználását és sorrendjét illeti. A D dúr leütésre, az A és az E dúr pedig felütésre szólalnak meg. Az E dúr felütése a következő taktus előrehozatala miatt történik. Izgalmasan szólnak ezek a felütések mindenféle zenében és szinte szükségszerű is, hiszen ugyanez a riff leütésekkel iskolásan, stílustalanul szólalna meg. Erről majd te is meggyőződhetsz, miután megtanultad ezt a kíséretet és megpróbáltad leütésekre, vagyis 3-ra játszani az A-t, 1-re pedig az E dúr akkordot.
Megfigyelheted, hogy a második taktus feléig minden akkord után megszólal az alaphang, a D után kétszer, az A után háromszor, az E után pedig szintén kétszer.
Ilyen ötletes egyszerű elrendezésre is épülnek rock riffek. Az akkordok váltása nem okozhat túl nagy problémát, hiszen az üres húron megszólaltatott alaphangok pengetése közben kényelmesen meg tudod fogni a következő harmóniát. Gyakorold ezt úgy, hogy mindig egyel kevesebbet pengetsz az alaphangból, és így fokozatosan közelebb kerülnek egymáshoz az akkordok.
Ezzel a módszerrel lényegében kigyakoroltad az összes váltási lehetőséget, ami csak megtörténhet a nyolcadok alatt. Figyeld meg, melyik váltás hogyan szól, és a legjobbakat használd föl a saját riffjeidben. A második taktusban a négy fojtott E után a Gisz hang egy határozatlan helyről indított slide-dal indul (lásd a Slide leckét).
Érkezz meg időben a Gisz-re, nehogy szétessenek a nyolcadok. Ebben a taktusban négy hang szólal meg az E dúr hangsorból: az alaphang, vagyis az E (1), a dúr terc (3), majd kvint (5), utána a szext (6), végül az oktáv (8). Íme az E dúr és a belőle kijátszott fokok:
1
3
5
6
8
E
Fisz
Gisz
A
B
Cisz
Disz
E
Ezeket a fokokat jóformán bármilyen sorrendbe játszhatod, jól fog szólni az E dúr akkord alá. Figyeld meg ezeket a példákat, és nyugodtan játszd be őket a második taktusban. Miután megtanultad és megértetted az egyes variációkat, találj ki te is hasonlókat. Ezeknél a részeknél a basszusgitár mindvégig E hangot játszik nyolcadokban, vagy ugyanazt pengeti amit te kitaláltál. Mind a két megoldás előfordul ebben a stílusban.
Az ötödik, hatodik taktus lényegében ugyanaz, mint az első kettő, azzal a különbséggel, hogy az akkordok egy nyolcaddal tovább szólnak.
Az akkordok kitartása segít a pengető kéz pozíciójának beváltásánál, így kényelmesebb a játék. Az ilyen felütésre megszólaltatott és kitartott harmóniákat a dobos crash-sel és lábdobbal alá szokta támasztani. Az első és második taktushoz képest a dob alátámasztásával és kitartásával nagyot fog szólni ez a fajta játékmód. Sokszor jelenik meg ez a felütéses játékmód a különböző rockzenékben. A most tárgyalt ritmika a leggyakrabban használt, még így nyersen is.
Ne ijedj meg az itt látható ritmikától, mert ugyanaz szólal meg ami az előzőekben, csak nyolcados alaphang nélkül. Amennyiben mégsem érthető, tanulmányozd át az Alapritmusok és szünetek lecke pontozott negyedekről szóló részét. Mindent összefoglalva, ha megtanultad szépen az első két taktust, akkor a teljes riff megszólalhat a gitárodon. Ha ezek után tanulmányozod az akkordok váltásának és a hangok sorrendjeinek a lehetőségeit, rengeteg új riffet tudsz kitalálni, ami akár elegendő is lehet egy teljes dal megírásához.
3. gyakorlat
Ez a riff ismét a már megismert 1, 4, 5 fokok használatáról szól. G dúrban szólal meg a kíséret, ahol az 1, 4, 5 fokok a G, C és D dúr akkordok. Ezenkívül azonban még valami nagyon érdekes dolog történik. Megfigyelheted, hogy a harmóniák basszusa nem változik és az akkordok nevében / jelet is láthatsz. A / jel alatti hang az akkord legmélyebb hangját jelöli. Ez annyit jelent, hogy a basszusgitárnak csak ezeket a hangokat lehet alapként játszania. Ha megfigyeled a riffet, észreveszed, hogy minden akkord G hanggal kezdődik és utána bontva szólalnak meg a fokok. Ezért látod hát minden akkordjel mellet a G hangot.
Amikor egyetlen basszus vonul végig egy harmóniasoron (ez jelen esetben a G, D, C dúr), akkor azt orgonapontnak nevezzük. Ez az állandó basszus teljesen más hangzásban tünteti fel a harmóniákat. Szinte bármilyen akkordvezetés gyökeresen megváltozik, ha ilyen orgonapontos basszusjátékot adunk a dalhoz. A rockzenei stílusokban az 1, 4, 5 fokokra az első fok alaphangját szokták bejátszani, és csak ezzel a megoldással számtalan ötlet és hangzás született már.
A mostani szemléltető példa egy egyszerű, de sokat használt játékmód orgonapontozva. Próbálj mindent csak lefelé pengetni és ne játszd gyorsan a riffet. Mindvégig fojtsd a húrokat, de az utolsó D dúrt játszd kieresztve a már jól ismert felütéses előrehozással, és figyelj a kitartott akkordoknál az alapritmusra. Az előrehozásnál hajlamos az ember elsietni a következő taktus első negyedét, mivel az csak egy kitartott hang. Érezd pontosan a negyedik taktus első leütését, és utána is számolj tovább.
A széles fogás miatt ha problémát okoz a második taktusban leírt fogás, akkor tanulmányozd a Kéztartás leckét. Amikor egy orgonapont fogott hangra kerül, sokszor bizony rá kell kényszerülnöd a széles tartásra. Ez is megtanulható és megszokható, mint bármi más. Sokan arra hivatkoznak a túl nagy kinyúlásoknál, hogy kicsi a kezük és ők erre nem képesek. Sajnos ez nem helytálló mentség. Még a legkisebb kezű fiatal kezdők is képesek megoldani a veszélyesen széles tartásokat, ez pedig egyáltalán nem veszélyesen széles. Gyakorold tehát a kéztartást és ismerd meg azt, hogy a kezed mekkora fogásra is van hitelesítve. Amikor az orgonapont üres húrra esik, teljes a szabadság. Olyankor nagyobbak a lehetőségek és a variációk, hiszen csak az akkordokról kell gondoskodnod, az álló basszusról nem.
Abban az esetben, ha csak a basszusgitár hozza az orgonapontot, már nem vagy kötve semmihez. Így tulajdonképpen bármilyen hangnemben megszólalhatnak az ötleteid.
