A Rock Riffek 1. leckében tipikus kíséreteket és lüktetéseket tanulhatsz, melyeket kigyakorlásuk után dobszólam segítségével is eljátszhatsz. A rövid körök megnyitják a füledet és saját, hasonló riffek írására inspirálnak. Figyeld meg a gyakorlatokat, elemezd ki, azaz nézd meg, hogy melyik harmóniára mi szólal meg és próbálj a megtanult fogásokkal, a ritmika és a sorrend megváltoztatásával teljesen más rock riffeket kitalálni. Minél több fogást és lehetőséget ismersz meg, annál közelebb kerülsz a benned megszólaló zenéhez, vagy egyszerűen csak gyorsabban jutsz előre a lüktetések és a kíséretek írásában. Ebben a leckében megismerheted a rock alapjait képező kvintjátékot. Egyszerű mozgások és dinamikai megoldások szerepelnek a 4 és 8 taktusos rock kíséretekben, amit kipróbálhatsz dobkísérettel is.
Lecke
1. gyakorlat
A legfontosabb egy rock kíséretnél a feszes ritmus. Minél lassabb egy dal, annál nehezebb a kísérők (dob, basszus, ritmusgitár) számára a pontos és biztos tempó megtartása.
Legelőször a nyolcadok pengetését gyakorold ki: lefelé pengetéssel, ráhúzottan, tompítva. Figyelj a pontosságra és pengess egyenletes hangerővel. Gyakorold a dobbal együtt és figyelj arra, hogy éppen hol tartasz a taktusban. Ezt hangos számolással tudod a legjobban kontrolálni.
Amikor úgy érzed, hogy mennek már a nyolcadok, kezdd el gyakorolni a hangsúlyokat. Nagyon lassan játssz, számolj és figyelj azokra a szótagokra, ahol a marcato jelet látod.
Ha jól választod meg a tempót, akkor azonnal le tudod játszani a lüktetést. A jó választás pedig azt jelenti, hogy nem pengetsz gyorsabban, mint ahogyan gondolkodni tudsz a nyolcadokról és a hangsúlyokról. Ebbe a hibába sajnos sokan beleesnek. Nehéz féken tartani a zenélni akarást. Technikai feladat közben azonban nem zenélni kell, hanem figyelemmel megoldani a feladatot és begyakorolni azt. Ez után jöhet a zenélés.
Ha úgy érzed, túl sok a hangsúly és ezért belezavarodsz a játékba, akkor építkezve gyakorold ki a teljes lüktetést.
Játszd külön a riffeket és gyakorold egyenként két-két percig. Ezzel a módszerrel jobban megismered a lüktetést és nem fogsz elakadni. Feltéve, ha figyelmesen és hangosan számolsz.
Külön gyakorold tehát a dal alaplüktetését, és ha már megy, akkor menj csak tovább a negyedik taktusban lévő A és G váltásra.
Megfigyelheted, hogy a felekkel játszott kvinteket a dobos crash-sel (beütő cin) és lábdobbal támasztja alá, így nagyon hatásos ez a kitartott hangokból álló rész. Gyakori hiba az amatőr zenekarokban, hogy ezek a dobossal együtt játszott szólamok nem igazán találnak egymásra. Ennek az az oka, hogy a kitartott kvinteknél a kezdő gitáros elveszíti a tempóját. Másképpen mondva, élvezi a hangokat és nem figyel a dobra vagy a belső tempójára.
Az első három taktusban az állandó, monoton dübörgés hamar összerázza a dobost és a gitárost. Nagyon fontos, hogy a dobosnak jó legyen a tempója és ne próbáljon a gitáros után menni. Ha az alaptempó jó, akkor a gitáros nagy biztonságban érzi magát. Figyel a dobosra, aki segíti a munkáját így hamar magára talál a ritmikában. A kitartott hangoknál (negyedik taktus) nagyon figyelj még a folyamatosságra is, azaz egy pillanatnyi szünet se legyen a beváltott kvintek között. A dobos sem tart a két beütése között egy pici szünetet sem, hiszen ő csak kétszer jó nagyot ráüt a crash-re. Nagyon fontos még az is, hogy amikor a dobos a beütőcinekkel fokozza a dinamikát, te is kieresztett hangokat játssz, mert különben az erős cintányérütés mellett egy rövid, fojtott gitárhang borzasztóan befulladtnak és kevésnek fog hangzani.
A második sor utolsó taktusa egy nyolcad kvint.
Ez a hangzat csak az első szótagra szólaljon meg és a szünetbe ne lógjon bele. A monoton, nyolcados lüktetések után üdítően és hatásosan szólnak az ilyen hirtelen megállások. Az igazi nehézsége ennek a leállásnak tulajdonképpen nem is a dobossal egyszerre történő megállás, hanem a további szünetek pontos betartása. Nagyon fontos tehát, hogy a szünet alatt is lüktess (számolj), mert a taktus után a dal indul elölről és ha elmászol a tempóval a szüneteknél, akkor nem tudtok egyszerre indítani a zenekar többi tagjával. A dobos az ilyen szünetekben persze tud segíteni, a lábcin halk, negyedes ütéseivel és így könnyebb egymásra találni a kezdésnél.
A riff alaplüktetése nem szentírás, így hát oda hangsúlyozol, ahová csak akarsz és megváltoztathatod a negyedik taktus ritmikáját is. Lehet olyan koncepciókat is felállítani az ehhez hasonló riffeknél, hogy a leállás után más lüktetést játszol, és ha van vagy lesz énekes, az újrakezdésnél be is szállhat a dallammal.
2. gyakorlat
Ennek a riffnek a lüktetése csak egy hangsúllyal több, mint az előző kíséreté és így azt hiszem, nem fog problémát okozni. A nehézség ez esetben nem a lüktetésben, hanem a kvintek váltogatásában van. Hatásos elem az, amikor a monoton, egykvintes kíséretből hirtelen kilépsz egy nyolcad erejéig egy másik kvintre. Nem egyszerű ezt technikailag megoldani. Főként akkor, ha a dal nagy tempójú.
Megtérülő befektetés, ha kvintek gyors váltásánál használod a 2. és a 4. ujjadat is, mert így nem kell az alkaroddal annyit mozogni, ezért gyorsabban végre tudod hajtani a mozdulatot. Az elején persze nehezebb így játszani, de később nagyon kényelmessé válik majd a gyorsabb váltásoknál az így megfogott kvint.
Gyakorold külön a váltásokat, mert technikailag előbb ezt kell megoldanod. Játszd először felekben, majd negyedekben, végül nyolcadokban. Szánj mindegyikre külön-külön 5-5 percet és ne feledkezz el a tempó megtartásáról.
Amikor már nem érzel problémát a váltogatásban, alkalmazd a taktus elején a tanultakat és már kész is vagy.
Ha jól kigyakoroltad a váltásokat és megtanultad a teljes riffet, megpróbálhatod teljesen más helyekre beszúrni a G és az A kvinteket. Próbálkozz a lehetőségekkel, mert nagyon komolyan hangzó kíséreteket tudsz kitalálni és ha türelmes vagy, akkor be is tudod gyakorolni őket. Ez utóbbit azért mondom, mert a kezdő gitárosok legtöbbször olyan riffeket találnak ki, amit még nem tudnak lejátszani. Legalábbis rögtön semmi esetre sem. A gondolatok jók, de a megvalósítás nem. Ezért legyél hát türelmes a saját variációiddal.
A negyedik taktus ismét egy pihenő és amint látod, ugyanaz, mint az előző riffnél, csak fordítva. Te döntöd el a sorrendet. Akár megszólalhatna kétszer ugyanaz a hang is.
3. gyakorlat
A ponttal jelölt hangokat (staccato) játszd röviden, vagyis a megpengetés után az ujjaid felemelésével azonnal fojtsd a húrokat.
A staccato-t csak akkor tudod megvalósítani, ha nem túl gyors a tempó. Minél lassabban játszod ezt a kíséretet, a rövid nyolcadok miatt a riff annál dögösebben fog megszólalni. Figyelj arra, hogy a G, A kvintek váltásakor gyorsan mozdulj, vagyis a G-ből ne csípj le, az A-val pedig ne késs. Alapgyakorlatként váltogasd 1-2 percig csak az A és a G kvinteket egyre gyorsabban, mindvégig figyelve a váltás pillanatát. A szerkezet itt is hasonló, mint az előző riffnél. 3 taktus egyforma, a negyedikben pedig feloldódik a monotónia. Észreveheted, hogy az utolsó A kvint, az üres A húr és a D húr második érintőjén van megfogva. Ez nem véletlen, mert az üres húrok miatt élesebben zeng a kvint és kitartott hangok esetében ez jól jön.
Próbáld megváltoztatni a kíséret ritmikáját, de a G-A váltásokat hagyd meg. Figyeld meg, hogy az alábbi variációkban hol történt változás.
Dobkíséret gyakorláshoz:
4. gyakorlat
Ilyen egyszerű is lehet egy rock riff és amint látod, 3 taktusból is állhat. Nem számít a taktusszám, a lényeg csak az, hogy jól szóljon. A tanulmányok elején a páros taktusszám ugyan fontos, mert segíti a szimmetria és az arányérzék fejlődését, de később már ezt átlépheted, ha úgy érzed, hogy páratlanul is szépen szól, amit kitaláltál.
Mindössze két dinamikai mozzanat van a nyolcadoknál, de a rockzene elviseli, sőt vonzza a monotóniát. A második taktus utolsó hangsúlya szinte teljesen váratlanul szólal meg, amit a dobosnak is támogatnia kell, hogy a kíséret erős karaktert kapjon. A harmadik taktusban semmi nem történik. Ilyen is létezik akár több taktuson keresztül is. Minél tovább játszod az egyszerű fojtott kvinteket, annál hatásosabb, ha feloldod a monotóniát dinamikával, hangváltással, kitartott hanggal vagy szünettel. Amikor a hallgatósággal megszoktatsz valami egyszerű dolgot, örülni fognak a legkisebb változásnak is. Az ehhez hasonló riffeknek az ereje az apró, váratlan változásokban van.
Dobkíséret gyakorláshoz:
5. gyakorlat
Ha a második riff példájára kitaláltál saját variációkat, akkor lehet, hogy ezt is megírtad már. Vagy legalábbis ehhez hasonlót. Megfigyelheted, hogy a G és az A kvint kettőre, háromra és négyre szólal meg, kivétel az utolsó kitartott A, ami felütésre, vagyis a „-gyet” szótagra jön. Ha ezt nem érted, akkor tanulmányozd át az Alapritmusok és szünetek lecke nyolcadokról szóló részét.
A gyakori váltások miatt lassan és izgalmasan szól az ilyen jellegű kíséret. A monotóniát, a váratlanul, felütésre megszólaltatott és teljes taktusban kitartott A kvint töri meg. A dobos itt a crash megütése után (természetesen ő is felütésre üt) 4 negyeden keresztül fill-ezhet (kitölthet) és kezdődhet a riff elölről, vagy jöhet egy másik változata.
Dobkíséret gyakorláshoz:
A gyakorlás során sokan beleesnek az idő előtti gyors játék hibájába. Ez nem baj. Próbáld meg a riffedet hasonló módon leegyszerűsíteni és játszd őket gyorsabban, mint ahogy azt az eredeti fogással tetted, hiszen így sokkal könnyebb.
Miután megismerted a riffedet gyorsan is (feltéve, ha volt türelmed kigyakorolni) döntsd el, hogy melyik tempóban és dupla vagy szimpla játékmóddal szól-e jobban. Ha a szimpla hangos variációt választod és nem akarod, vagy nem tudod gyorsan játszani, erősítsd meg a hangokat basszusszólammal úgy, hogy a basszusgitáros pontosan ugyanazt játssza, amit te megírtál, csak egy oktávval mélyebben. Ezt a hangszerelési megoldást úgy hívjuk, hogy unisono, vagyis ugyanaz együtt játszva. Nagyon nagy erőt közvetít ez a játékmód, pedig ennél egyszerűbb hangszerelési trükk nem is létezik.
