A mű születése Gárdonyi egri alkotóéveihez kötődik, 1901-ben látott napvilágot. Ez volt egyúttal az író első érdeklődésre számot tartó terjedelmesebb alkotása is. Előzménye Gárdonyi munkásságában nem lelhető fel, hiszen az író csupán a millennium után kezdett érdeklődni a magyar történelem eseményei iránt.
„A cigányasszony odaült a tűzhöz, összekotorta a parazsat, és fekete, apró magvakat szórt reá… – A kezét… – mondotta néhány perc múlva a cigányasszony Dobónak. Dobó odanyújtotta. A cigányasszony fölemelte az arcát az égnek. A szeme fehérével nézett fölfelé. És remegő ajkakkal beszélt:
- – Vörös és fekete madarakat látok… Szállanak egymás után… Tíz… tizenöt… tizenhét… tizennyolc…
- – Ezek az éveim – mondotta Dobó.
- – A tizennyolcadik madárral egy angyal repül. Leszáll hozzád, és veled marad. Kendőt rak a homlokodra. A neve Sára.
- – Eszerint Sára lesz a feleségem. No, szép vénlegény leszek, mikorra megtalálom Sárát!
- – A tizenkilencedik madár vörös. Sötét, villámos felhőt hoz magával. A földön három nagy oszlop eldőlt.
- – Buda? Temesvár? Fehérvár? – kérdezi Dobó tűnődve.
- – A negyedik is lángol már, te fenntartod azt, noha kezedre, fejedre záporként hull a tűz.
- – Szolnok? Eger?
- – A huszadik madár aranyszínű. A nap sugaraiba van öltözködve. A fején korona. A korona egy gyémántja az öledbe hull.
- – Ez jót jelent.
- – Aztán megint vörös és fekete madarak szállanak egymás után. De sötétség következik… Nem látok többé semmit… Lánccsörgést hallok… A te sóhajtásodat… Összerázkódott, és elbocsátotta Dobónak a kezét.
- – Eszerint börtönben halok meg – szólt Dobó összeborzongva.”
– részlet a regényből
Gárdonyi forrásai közt említhető Tinódi Lantos Sebestyén Egervár viadaljáról (1553) írt ének s az ebből készült Eger summája (1553). A lantos maga is felbukkan a műben, a 2. rész 9. fejezetében Mohács vesztét idézi meg.
„Valami különös volt az éneklése. Inkább elbeszélés volt az éneke, mint dalolás. Néha végigénekelt egy sort, a másikat csak szóval mondta el, a kobozra hagyva a dallamot. Néha csak az utolsó sor végét fogta énekhangra. A szeme az éneklés alatt maga elé merült, s olybá tűnt fel az előadása, mintha csak magát tudná a teremben, s magának énekelne. De az ő együgyű versei, mint Gábor pap egyszer megjegyezte, ha olvasva darabosak és minden művészet nélkül valók is, az ő ajkán szívet indítóan szépen hangzottak. A szavaknak más értelme kelt az ő ajkán. Ha ő azt mondta: gyász, akkor elsötétült minden a hallgatók szeme előtt. Ha azt mondta: harc, látták az öldöklő dulakodást. Ha azt mondta: Isten, a fején érezte mindenki az Isten fényességét.”
– részlet a regényből
A mű tárgya történeti eseményekhez kötődik, Buda elfoglalása és a török 1552. évi hadjáratának kiemelkedő fontosságú eseménye, az egri vár ostroma szolgál fő témájául.
A mű lapjain kibontakozik a három részre szakadt Magyarország állapota: a mohácsi csata után a törökök 1541-ben elfoglalják Budát, az ország középső része török fennhatóság alatt áll. A törökök hatalmuk megerősítését és területük kiterjesztését megcélozva 1552 nyarán újabb hadjáratot indítanak a még el nem foglalt magyar területek ellen, majd több nagyobb végvár birtokbavétele után három seregük Szolnok alatt egyesült erővel indul a végvár ellen.
A vár bevételét követően a 80 000 főnyi óriási haderő Eger vára alá vonul, mely Dobó István kapitány vezetésével, maroknyi csapattal küzd meg az egyesült török sereg ellen. A szeptember 11-től többször megrohamozott, ostrom alá vett védősereg keményen helytáll a támadásoknak, így a törökök súlyos emberveszteségeket szenvednek. Az egyre hidegebb, támadók számára barátságtalanabb időjárás, a járványok és a heves ellenállás egyaránt hozzájárulnak a magyar sikerekhez, s végül a törökök október 17-18-án (38 ostromnap után) - feladva a további hadakozást - visszavonulnak és eltűnnek a vár alól.
Az egri diadalnak óriási fontosságot tulajdonított a korabeli Európa, a 16. században ez volt az első alkalom, hogy sikeresen megvédtek egy magyar végvárat a védők, mely kiemelkedő stratégiai fontosságú helyen állt, hiszen az egész Felvidék előretolt védőbástyája volt s több falu is a védelme alá tartozott.
A történet a török hódoltság idején játszódik, a 16. században. A cselekmény a két főszereplő, Bornemissza Gergely és Cecey Éva történetét követi gyerekkoruktól az egri várvédők győzelméig. A szerző a művet öt fejezetre osztotta.
1. rész: Hol terem a magyar vitéz?
Gergő és Vicuska pajkoskodik a folyónál. A lovat legeltetik, de előbukkan Jumurdzsák török dervis. Ő elrabolja a lovat és a gyerekeket is. Egy rabszállító szekéren viszik őket egy erdőbe, ahonnan Gergőék megszöknek. Visszatérnek Cecey házához az egyik ló nyergébe rejtett pénzzel, ahol megdicsérik őket. A török csapat megostromolja a falut, de visszaverik őket. Jumurdzsák életét Gábor pap megkíméli, de elveszi tőle az amulettjét.
2. rész: Oda Buda
Gergely megkapja Jumurdzsák amulettjét, gyűrűjét. 1541-ben a török Buda felé indul. Gábor pap fel akarja robbantani a török szultánt, ám összetéveszti egy agával, újabb fogságba esik és a török táborban meghal. Éva udvarhölgy a királyné udvarában. Buda elvesztése és Török Bálint fogságba jutása.
3. rész: A rab oroszlán
Mekcsey felkeresi Gergelyt, hogy Évát máshoz akarják adni. Gergely Gyaluról megszökteti szerelmét. Gergely, Éva, Török Jancsi és Mekcsey elindulnak Sztambullba Török Bálintot kiszabadítani, Jumurdzsák a nyomukban. A szöktetés nem sikerül, elmenekülnek.
4. rész: Eger veszedelme
Jumurdzsák elrabolja Éva és Gergely 6 éves fiát, a talizmánját akarja visszakapni. Gergely királyi főhadnagy közben már elindult Eger felé, Dobó István segítségére. Az ostrom kezdete után kiderül a gyermek elrablása. Gergely egy éjszakai támadást szervez és rátalál a kémükre, aki fontos információkat közöl velük.
5. rész: Holdfogyatkozás
Éva Szarvaskőre siet, be akar jutni egy alagúton át az ostromlott egri várba. Hegedűs hadnagy árulása. Éva bejut a várba, de eltitkolják férje elől. Az ostrom leírása, az egri nők hősiessége, Gergely fortélyos haditechnikái. Évának egy török asszony elhozza fiát saját gyermeke ellenében. A török elvonulása Eger alól. Az ostrom közben Jumurdzsák meghal.
A szerző önállóan készült fel regénye megírására. Utánaolvasott a kor történetének, kutatásokat végzett a témakörben, foglalkoztatta a keleti, pontosabban a török kultúra, sőt elutazott Isztambullba is a helyszín felméréséhez, hogy azt az ünnepséget megnézze, amit leírt művében. A mű megírása előtt rengeteg jegyzetet készített. Az alkotás végén találhatunk egy török szavak és kifejezések magyarázatát tartalmazó listát.
A műben valóságos történelmi alakok életútjának egy részét követhetjük nyomon. Valós szereplői romantikus, eszményi hősökké magasztosulnak. Magatartásukból, személyiségükből a példamutató tetteket emeli ki az író, míg negatív történelmi szerepükről nem tesz említést. A regény végén helyet kapott egy lista a várvédő egri hősök névsorával, akik közül Gárdonyi sokat bevett a történetbe. Ugyancsak a kor ismert személyiségei jelennek meg a királyné udvarának leírásában is (például Zrínyi Miklós, Tinódi Lantos Sebestyén, Szapolyai István, vagy a királyné).
Valós főszereplők:
További szereplők:
Jumurdzsák, Cecey úr, Bálint pap, Gábor pap, A szultán, Tulipán, Werbőczy, A királyné, Török Feri, Török Jancsi, Tinódi Lantos Sebestyén, Ali aga, Gergely édesanyja, Vica édesanyja, Maylád István, Komlósi Antal, Bolyky Tamás, Sárközi, Móré László, Veli bég, A kocsis: Matyi, Manda bég, Zrínyi Miklós, Zoltay, György barát, Margit, Füredy, Török László, Mohamed, Szelim, Soncy Szaniszló, Fürjes, Varsányi…
Nemcsak személyek, de tárgyak is fontos, állandóan visszatérő szerepet játszanak a műben. Ilyen például Jumurdzsák amulettje, a gyűrű.
„Ahogy megmozdult, megérezte, hogy valami kicsúszott a zsebéből. Fölvette és megbámulta. Aztán, hogy rátapintott, eszébe jutott, hogy a török talizmánja az. A kis selyemzacskóban valami keménykedett. Fölhasította a kardjával, hát egy gyűrű fordult ki belőle. A gyűrű köve szokatlanul nagy, négyszögletes fekete kő, vagy sötét gránát vagy obszidián, nem lehetett megismerni a holdvilágnál. De azt tisztán lehetett látni, hogy valami halványsárga kőből hold van rajta meg körülötte öt apró gyémántcsillag.”
– részlet a regényből