Honlap neve

Szlogen kell ide.

Lovagolj a hullámokon!

Első fejezet

Szörfre fel,

Itt a nyár s a szerelem,

Szörfre fel,

Adja meg, miért szíved eleped

A nap már magasan járt a felhőtlen kék égen Malibu fölött, mire tizenöt éves Miley Stewart felébredt. Félresöpört egy barna tincset a szeméből,és álmosan pislogott a hálószobája plafonját bámulva.Érezte, hogy ez a mai reggel valamiért más, mint a többi. Sokkal gyönyörűségesebb! A gond csak az volt, hogy nem emlékezett arra, miért is e titkos, ámde annál nagyobb boldogság.

Két madár édesen csicsergett egymásnak a kertben magasodó paliszanderfán. Az ablak felé fordult, mosolygott, aztán leesett neki, miben más ez a reggel: ténylegesen hallotta a madarakat! Merthogy a kedves madárdalt általában elnyomja a bátyja, Jackson fülhasogató iszonyatosan hamis éneklése a fürdőszobából.

Még egy percig nyugodtan feküdt, élvezte a békés nyugalmat, és figyelte ahogy a porszemek táncolnak az ablakon betűző napsütésben.

Azrán nyújtúzott egy nagyot, élvezve, hogy teljesen kipihent és nyugodt... ami, most, hogybelegondolt, szintén olyan fura. Általában minden reggel azzal indult, hogy kétségbeesetten próbálta megtalálni az ébresztőórán a szundi gombot, hogy még öt percet zsibbadhasson...

Á, hát megvan, ez az! Nem csörgött az óra! Miley pánikszerűen kipattant az ágyból, és a gardróbjához nyargalt. Tudhatta volna, amint meglátta a nap sugarait a szobájában, hogy a nap magasabban jár az égen, mint szokott, ami azt jelenti, hogy nagyon elkésett, ami azt jelenti, hogy valószínüleg lemarad az első csöngetésről, ami azt jelenti, hogy...

Hirtelen megtorpannt a szoba közepén, ahogy belenyillalt az a nagyszerű tény, ami azóta nem hagyta nyugodni, mióta előszőr  felébredt.

Nem fog elkésni. Mert a nyári szünet első napja! Három hónap  csupa móka és kacagás és barátok és szebedság, ami úgy vár rá, mint egy csodálatos ajándék a kibontása előtt!

Miley némi örömtáncot lejtett, mielőtt kiszaladt a szobájából, majd le a lépcsőn.
-Jó reggelt!- kiáltotta az édesapjának, aki épp a palacsintát keverte a konyhában.
- Nos, úgy látom, nagyszerű reggeli hangulatbanvan ma! - heccelte őt Robby Stewart. - Hm-hm, vajon miért?
- Mert szabad vagyok! - vágta rá boldogan Miley. - Szabad, szabad, szabad! - Miley hirtelen lefékezett és átnyúlt a konyhapulton, hogy beledugja az ujját a tésztás keverőedénybe. - Szabad! - ismételte álmodozón még egyszer, majd lenyalta az ujját.
- Hohó, kispajtás, majd azután nyald ki az edényt, ha már megsütöttem az összes palacsintát! - intette nyugalomra az apja.
- De azután már nem marad nyallakodnivaló! - érvelt Miley okosan, majd ismét csent egy kicsit a tésztából. - Nyami!
-Rggelt! - Jackson, Miley bátyja botorkált be a konyhába. Sötétszőke haja kuszasága nyilvánvalóvá tette, hogy az imént kászálódott ki az ágyból. Ahogy az a tény is, hyogy pizsamanaci meg póló volt rajta. Ásítozva felkapott egy tányért, és az apja elé tartotta. - Hm, palacsinta! Finom az illata! Ötöt kérek szépen! Nem is, inkább hetet... Á, valójában majd éhen halok, úgyhogy legyen inkább nyolc...