1. Legegyszerűbb módon sétáló basszus úgy jöhet létre, ha minden negyedre megszólal egy hang az éppen aktuális akkord hangjaiból. Elsőként a hangok alap, terc és kvint hangok legyenek. Számtalan dalban pusztán ez a három hang szólam meg az éppen elhangzó akkordkíséret vagy szóló alá. Az E dúr akkordalaphangja az E, dúrterce a Gisz, kvintje pedig a B (H) hang. Ezzel a három hanggal ki lehet fejezni az akkordot, így negyedekben lejátszva azokat, kész is van a sétáló basszus. Mivel egy taktuson belül (négy negyedben) négy hang tud megszólalni negyed értékekben a basszus hangokból, ezért a negyedik ütésre jövő hang ismét dúrterc lesz. |
 |
|
|
2. Az A dúr alaphangja A, terce Cisz, a kvintje pedig E hang. Ahogy látod, semmiben nem különböznek a fogások az E dúr alap, terc, kvint fogásaitól.  |
|
3. A B dúr akkord alapja B, terce Disz, a kvintje pedig Fisz hang.  |
|
4. Gyakorold az előzőekben megismert fogásokat a 12 taktusos blues teljes körére. Figyelj nagyon a folyamatosságra, a tempóra és a hangok hosszúságának és hangerejének egyformaságára. Ha már gondolkodás nélkül meg tudod szólaltatni azt, amit a kottán (vagy tabon) és a videón hallasz, akkor bátran továbbléphetsz a leckében. Ellenkező esetben nagyon nehéznek fog tűnni a kétszólamú játék. Gyakorold tehát türelmesen és lelkiismeretesen a sétáló basszus alapmozdulatait. |
|
 |
5. A következőkben minden egyes harmóniából megszólaltatunk egy kettős hangzatot, ami a sétáló basszushoz tartozó akkordból ered. Ezek a hangzatok az E7, A7 és B7 akkordok alapfogásaiból származó hangok lesznek. Az E7 akkordra megpengetett kettős hangzat a B-E hangok. A B a kvint, az E pedig az alaphang. |
 |
|
|