Honlap neve
Szlogen kell ide.

Bevezető

A Blues improvizáció leckesorozat módszeresen és egyszerűen bemutatja mindazt, amit az improvizációról feltétlenül tudnod kell. A leckékben rengeteg magyarázat és példa vezet rá a szólóvariációk ritmikai és technikai lehetőségeire. A feladatok egymásra épülnek és apró változásokkal haladnak az egyre bonyolultabb hangzású improvizációs motívumok felé. A fokozatosan nehezedő, de teljesen átlátható példák hatást gyakorolnak az improvizációs gondolkodásodra, és erősen fejlesztik gitártechnikádat, így más stílusokban is könnyen boldogulsz majd a rögtönzéssel. A videók, a hanganyagok, a kották, tabulatúrák és a magyarázatok teljes képet adnak az éppen aktuális feladatról.

Ebben a leckében az egyik leggyakrabban játszott kvart-ugrással ismerkedhetsz meg. Az egymásba csengetett, kvart-lépésre lévő hangok nagy erővel hatnak a különböző gondolkodásmódokkal játszott blues improvizációk közben. A feladatok az előző leckében tanultakra épülnek, ezért érdemes azokat áttanulmányozni. A leckéből megtudhatod azt is, miként lehet ezeket a szóló motívumokat egyedül, vagyis kíséret nélkül használni.

Lecke

1. Miután a Blues improvizáció középhaladóknak 1. leckéből megtanultál a nyújtott és a simán megfogott E hanggal improvizálni, megteheted az első lépést a hangok gyarapítására. A második hang, amit tudnod kell használni, az A hang. Figyeld meg a videón azt, hogy az 1-es ujj hogyan fogja meg az E hang alatti A hangot. A mutatóujj hegye továbbra is fojtja a nyújtásból leeresztett G húrt, de most az A hangot kell közben fognia, így ez a fogás egy kis barréval jön létre. Próbáld tökéletesen lemásolni azokat a mozdulatokat, melyeket a videón látsz. Nagyon fontos, hogy ne mozogj fölöslegesen az ujjaiddal. Csakis a legszükségesebb mozdulatokat tedd meg, hiszen hamarosan fel kell gyorsítanod a játékodat, és ezt csak a minimális mozdulatsorokkal tudod megtenni. A pengetés le-föl történjen.

2. Az előtanulmányaid alapján már nem ismeretlen az, ami megszólal ebben a gyakorlatban. A nyújtott és simán megfogott E hangok monotóniáját izgalmasan töri meg a második és negyedik triola utolsó ütésére bejátszott A hang. A pengetés itt is le-föl történjen.

3. Már az előző gyakorlatban is észrevehetted, hogy az E–A ugrás össze van csengetve. Mivel barréval fogjuk az E és A hangot, szinte ez automatikus is, de ha eddig neked nem szólt egybe ez a két hang, akkor most gondoskodj róla. A barré fogása ezt lehetővé teszi, ezért bátran engedd a hangokat egymásba csengeni. A változatosság kedvéért a videón E lá pentatonban szólal meg a gyakorlat.

4. Keverd össze az eddig tanult motívumokat az E–A összecsengetéssel. Megfigyelheted azt, hogy a második taktus trioláinak hangjai milyen elrendezésben kapnak nyújtást. Érdekes, fület csavaró hangzást eredményez az, ha a nyújtások ezeken a helyeken jelennek meg a triola ütései között.


5. Az itt elhangzó példa egy tükörfordítás. A szaggatott vonal helyére képzelj el egy, a kottára merőlegesen állított tükröt. A tükörbe belenézve a hangok fordítottját láthatod (kivéve a nyújtás kezdőhangját jelző előkét), így az előbb megtanult motívumnak a fordítottja fog megszólalni.

6. Tanuld meg folyamatosan egymás után megszólaltatni a fordított motívumot is. A le-föl mozdulatok mellett kipróbálhatod a le-föl-föl pengetési sorrendet is.

7. Összekeverve így szólalnak meg az eddig tanult motívumok. Ha egybe ránézel az itt leírt futamra, akár bonyolultnak is tűnhet ez a két taktus, de ha egyenként végignézed a triolákat, akkor mostanra már mindegyiküknek ismerősnek kell lennie. Ha eleget gyakoroltad őket külön-külön, akkor te is tudsz már hasonlókat improvizálni. A videón Bb (Aisz) hangnemben szólal meg a gyakorlat.


8. Már tapasztalhattad a 4. gyakorlat második taktusában, hogy milyen érdekes hangzást eredményez az, hogy máshova teszed a nyújtott hangot, mint a triola első ütése. Ez történik ebben a motívumban is. Az egy hanggal odébb csúsztatott nyújtott hang miatt az E–A összecsengés még erősebb lesz, hiszen az A után újra E jön.

9. Játszd sokat az egyel elcsúsztatott nyújtást. A fülednek meg kell szoknia ezt a variációt is, hogy improvizációid közben használni tudd, és ne zavarjon meg a lüktetése.

10. Miután kigyakoroltad az elcsúsztatott formát, játszd össze a sima formával. Nagyon ügyelj a negyedek lüktetésére, vagyis üss a lábaddal a triola első hangjára. Amennyiben ezt meg tudod csinálni, pontosan érzed majd a két lehetőség közötti különbséget.

11. Keverd a két lehetőséget!

12. A megfordított formával is megteheted a nyújtott hang áthelyezését.

13. Játszd őket is keverve, hogy szokja a füled ezt az elrendezést is.

14. Az E–A összecsengéseket ilyen egyszerűen is meg szokták oldani a blues gitárosok, ahogy ezt az első taktusban látod. A második taktusban már a nyújtásokkal színezett variáció szólal meg. Az itt leírt hat gyakorlatban megismerheted az összecsengés variációs lehetőségeit és azok díszítetlen és díszített formáit. A harmadik gyakorlatban egyhangos, egyszerű és már jól ismert lehetőséget láthatsz, de díszített változatát ne becsüld le, mert az az összes gyakorlat közül a legnehezebb. Ha egymagad gitározol, vagy kísérsz egy énekest vagy szólistát, akkor is be tudod játszani az eddig tanult motívumokat. Tanulj meg először egy hagyományos blues kíséretet, mert abba fogjuk belehelyezni a szólótöredékeket. Az alábbiakban leírom a legegyszerűbb kíséretfajtát. Gyakorold ki, mert ezekre a fogásokra kell majd villámgyorsan rátalálnod a rövid szólók után.












15. Játssz egy taktus kíséretet, majd azután egy taktus szólót az eddig tanult motívumokból. Természetesen a blues kör így is 12 taktusos marad, csak egy taktus kíséret után mindig egy taktus szóló következik. Ez a játékmód nem is olyan egyszerű, még akkor sem, ha már a kíséretet és a szólót is külön-külön kigyakoroltad, mert az egyikből átugrani a másikba nem a legegyszerűbb feladatok közé tartozik.
A legtipikusabb hiba az, hogy a kíséret kéztartásából nem jutsz fel időben a szólóhangokra, így aztán lecsípődik az utolsó hang a kíséretből, vagy túl későn érkezel meg a felső hangokra. A blues játék ugyan megengedi az utolsó hangok lecsípését, de most próbáld először tökéletesen lejátszani a gyakorlatot. Ugyanez a lecsípés fordítva is megtörténhet, a szólóhangokról a mély hangokra való leugrás közben. Egyetlen orvosság van az ehhez hasonló problémákra, méghozzá a lassúság. Gyakorolj olyan lassan, amennyire csak tudsz. Még az sem baj, ha nem tempóra próbálgatod a váltásokat, vagyis csak a váltás pillanatát gyakorlod. Ez a fajta gyakorlás nagyon hasznos, hiszen nem feszélyez közben semmi. Nem kell foglalkoznod a tempóval és a blues kört sem kell betartanod. Elegendő csak a kéz és az ujjak pozíciójára figyelni. Gyakorold tehát csak a váltás mozdulatát, és még ne törődj a zenével. Miután lassabb tempóra már le tudod játszani az itt leírtakat, gyorsítsd a tempót kedvedre, de figyelj a pontosságra. Egy bizonyos tempó fölött már nem kell annyira ügyelned a kíséret végeire. A szóló előtti pillanatban nyugodtan lecsíphetsz a kíséretből, és ugyanezt megteheted a szóló végeivel is. Ahogy már mondtam, a blues ennyit megenged, sőt a lecsípések helyén kotyogós hangok jelenhetnek meg. Ezek a kotyogós hangok úgy születnek, hogy a bal kéz lefojtja a hangokat (lásd Húrfojtás lecke), a jobb kéz pedig ritmusra penget. A fojtás leple alatt kényelmesen be tudod váltani a szólóhoz vagy kísérethez szükséges pozíciót. A példában leírt szólóvariációk nem kőbe vésettek, vagyis találj ki te is hasonlókat és improvizálj kedvedre. Ezzel a játékstílussal már egyedül is megállod a helyed. Jó gyakorlást!