Honlap neve

Szlogen kell ide.

Bornemissza Gergely

Életrajza

1552-ben hadnagy a töröktől ostromlott Eger várában. Tinódiszerint különösen tűzszerészi leleményességével tűnt ki, és agyafúrt ötleteivel, melyek jelentősen hozzájárultak a védők győzelméhez.

1553. február elején Mekcsey István egri várnagy a nehéz napok fáradalmait otthonában óhajtván kipihenni, Várkony faluba érkezett. Itt „útra való segítségöt kére”, fát, s egyéb szekereket követelt a falubeliektől, akik nemhogy nem adtak neki, hanem fegyverrel a kezükben ellenálltak. Az egyik paraszt fejszével homlokon sújtotta, azután dárdával leszúrták. Bornemissza Gergely deák Mekcsey haláláért „nagy siralmat szerze várkoni póroknak”, de a gyilkost nem tudta kézre keríteni.

1553. március 13.-án, Dobó István leszámolása után Bornemissza Gergely átvette az egri vár és a püspöki javadalmak kezelését. A vár újjáépítése során ő tervezte és építtette a Gergely-bástyát.

Az egri vár védelmében való kimagasló helytállásáért 1553-ban két királyi birtokadományban részesült, melyek közül egyikként az Abaúj megyei Léh falut nyerte el.

1554 novemberében a füleki basa martalócait megkísérelte feltartóztatni; Keresztesnél, Csincse határában útjukat állta és megütközött velük. Vállalkozása balul ütött ki, csatát vesztett, a törökök elfogták és Konstantinápolyba vitték, a Héttoronyban raboskodott. Felesége 1555 januárjában levélben kérte Nádasdy Tamás nádort, járjon közbe szabadulása érdekében. A közbenjárás sikertelen volt. Ahmed pasa, Eger várának sikertelen ostromlója kötélhalállal végeztette ki Bornemissza Gergelyt.

Fia, Bornemissza János parancsnoki rangban nyújtott segítséget a lengyeleknek az oroszok elleni harcokban, Báthory István lengyel uralkodása idején.

Bornemissza Gergely alakja ma leginkább Gárdonyi Géza Egri csillagok című történelmi regényéből ismert, melynek ő a főhőse, és az Egri harangok, amely a Gárdonyi-mű folytatása.

Dobó István

Élete

Dobó István szobra Egerben. Stróbl Alajos alkotása (1907)

Édesapja Dobó Domokos, aki 1498-ban kötött házasságot Cékei Zsófiával. Házasságukból hat gyermek született: Ferenc, László, István, Domokos, Anna és Katalin. Felesége Sulyok Sára volt, akivel 1550. október 17-én kötött házasságot.

1548-tól Zay Ferenccel együtt az egri vár várnagya lett. (1551-től Zay helyett Mekcsey István volt a másik várnagy). Dobó kapitánysága alatt folytatódott a vár megerősítése. Dobó Istvánt és két testvérét 1551-ben I. Ferdinánd király egyik szomszédjuk (Tegenyei Tamás) ellen elkövetett korábbi erőszakoskodásuk miatt fő- és jószágvesztére ítélte, ami az ostrom idején is érvényben volt, hiszen Dobó Istvánnak csak annyit sikerült elérni, hogy az ítéletet egy évre felfüggesztették.

Az 1552. évi török ostrom tette ismertté a nevét, amikor az egyenlőtlen erőviszonyok ellenére meg tudta védeni a várat. A védők létszáma körülbelül 2000 lehetett, míg az ostromló török katonák száma a korábbi 200 és 80 ezer főre való becslés helyett inkább 40 ezer fő lehetett. Az ostrom során Dobó maga is megsebesült. Dobó és a várvédők hőstettét Tinódi Lantos Sebestyén két históriás énekben örökítette meg, Chiabai Mátyás pedig két latin nyelvű dicsőítő költeményt írt róla. Dobó Déva és Szamosújvár várát kapta jutalmul I. Ferdinándtól, aki 1553-ban erdélyi vajdává nevezte ki és bárói rangra emelte. 1556-ban az erdélyi országgyűlés elhatározta, hogy visszahívja Izabella királynét. Ekkor a szultáni parancsra török, moldvai és havasalföldi seregek nyomultak Erdélybe, Dobó több mint tíz hónapig védte Szamosújvárat, de mivel Ferdinándtól nem jött segítség, kénytelen volt feladni a várat. Izabella a megígért szabad elvonulás ellenére Szamosújváron bebörtönöztette, 1557-ben azonban megszökött.

1558-ban, amikor Erdély ismét elszakadt a Habsburgoktól, elveszett birtokai helyett Léva várát kapta meg. Az 1560-as évekre az ország egyik legnagyobb földbirtokosa lett. Dobónak – bár a köztudatban ma elsősorban mint a hős egri várvédő él – voltak nem éppen hízelgő tulajdonságai is. Fukarsága, pénzsóvársága például közismert volt a 16. században is. Bornemissza Péterrel az Ördögi kísírtetekről című művében Dobót a telhetetlen csalárdok között említi. Ha a helyzet úgy kívánta, a gazdálkodással és kereskedelemmel foglalkozó Dobó testvérek kíméletlenül elbántak szomszédaikkal, konkurenseikkel és mindent megtettek annak érdekében, hogy új birtokokat szerezzenek. És mivel a család Ung és Bereg vármegyei birtokai határosak voltak Lengyelországgal, Dobó gyakran a királyi vámhelyek megkerülésével szállította ki áruit.

A Tegenyei-ügy – köszönhetően nem utolsó sorban a Perényieknek, a Dobó család régi ellenségeinek – Dobó egész életét végigkísérte, 1568-ban Pozsonyban le is tartóztatták emiatt, de megszökött és a lévai várba menekült. 1569-ben Dobót a pozsonyi országgyűlésre csalták és ott rokonával, Balassa Jánossal (Balassi Bálint apjával) együtt elfogták és felségárulás gyanújával börtönbe zárták, élete utolsó éveit fogságban töltötte a pozsonyi várban. Szabadulásakor (1572) egészsége már erősen megromlott. Visszatért szerednyei várába, ahol hamarosan elhunyt. A családi birtokon, Ruszkán (ma Dobóruszka) temették el. Három gyermeke volt, Dobó Damján, Dobó Ferenc és Dobó Krisztina. Ferenc fia állíttatta apja emlékére azt a síremléket, amely 1832 óta az egri várban látható.

Emlékezete

Márvány reneszánsz szarkofágját fia készítette és helyezte el a dobóruszkai templom szentélyében. A ma is itt látható síremlék oldallapjai eredetiek, a híres fedlap viszont csak másolat. Az eredeti márvány sírkőfedlap ma az egri Dobó István Vármúzeum látható, a Hősök termében, kiegészítve az oldallapok másolatával és egy később a sírkőhöz került úgynevezett "rákfarkas" márványsisakkal. A fedlap igen kalandos úton került Egerbe, amit Mikszáth Kálmán is megemlít a Különös házasság című regényében. A 19. században Dobóruszka község gróf Butler János tulajdonában volt, aki elhozatta a faluból Egerbe a sírkövet. Ezen „apró” gesztussal igyekezett rávenni az egri egyházi elöljárókat válásának kimondására.

Dobó István maradványainak pontos helyét a dobóruszkai templomon belül egészen a legutóbbi időkig nem ismerték, és a régészek csak 2008-ban, mintegy kétéves kutatás után tudták teljes biztonsággal azonosítani. Az egyszerű fakoporsóban eltemetett férfi csontvázának maradványaira a szentély padozata alatt találtak rá. Az embertani kutatások azt igazolták, hogy egy 70 év körüli, mintegy 180 centiméter magas, köszvényben szenvedő férfi földi maradványait rejtette a faláda. Az a tény is segítette a személyazonosítást, hogy a szentély déli oldalán leltek rá a maradványokra, a templom azon pontján, amely a birtok urát temetkezési helyként megillette. Az egri hős ünnepélyes egyházi újratemetésére ennek eredményeként 2008. június 28.-án került sor.

Dobóruszkai nyughelye ma a felvidéki magyarok egyik történelmi zarándokhelye. November második vagy harmadik hétvégéjén a helységben rendezik a Dobó István Emléknapokat. (2008-ban november 8-9.)

Egy másik - jelképes - síremléke az egri várban is látható. Az ő nevét viseli az egri vár múzeuma (Dobó István Vármúzeum) és a város főtere is (Dobó István tér). A téren álló szobrát Stróbl Alajos készítette 1907-ben.

Gárdonyi Géza Egri csillagok című népszerű történelmi regényének ő az egyik főszereplője.

Mekcsey István

Mekcsey István (névváltozatok: Mekchey, Mechkey; ? – Sajóvárkony, 1553) magyar földbirtokos, várnagy.

Nemesi származású volt, először 1542-ben bukkan fel forrásokban mint Baranya megyei birtokos. 1548-ban huszti várnagy és a máramarosi sókamara prefektusa. Több diplomáciai megbízást is ellátott, 1551-től Zay Ferenc helyett az egri vár várnagyának nevezték ki Dobó István mellé. Az 1552-es ostrom idején Dobó várnagytársaként derekasan harcolt. Az ostrom után I. Ferdinánd 50 forint jutalomban részesítette és földbirtokot adományozott neki. 1552. november 25-én Dobóval együtt leköszönt a várnagyi tisztről, de 1553. március 11-ig tisztében maradt. Március 13-án elindult feleségéhez Ungvárra, de útközben Sajóvárkonyban egy verekedés során fejszével agyonütötték. A szepescsütörtöki Szent Márton székesegyházban temették el.

Alakja feltűnik az Egri csillagokban, a Várkonyi Zoltán által rendezett filmben Bitskey Tibor játszotta el szerepét.

Török Bálint

Élete

Ifjúsága

1507-től apjával és testvérével együtt örökös báróságot, 1536-tól grófságot nyert. Enyingi Török Imre nándorfehárvári bán és Parlaghy Krisztina fia. Apja halála után már tizenkilenc éves korában nándorfehérvári bán. Az 1521-es belgrádi ostrom idején azonban a Magyarország kulcsának tartott vártól távol tartózkodott, így a távollétében a védelemmel megbízott és évek óta fizetetlen főtisztek a várat feladták a török haderőnek. A felelősséget az ifjú Török Bálintra hárította az országgyűlés, aki regényes körülmények között, lovára kapva volt kénytelen elmenekülni a gyűlésen résztvevők haragja elől. A fiatal arisztokrata, birtokaitól távol, Erdélyben állt Szapolyai János vajda szolgálatába. A királyi kegyet újra, két évvel később nyerte el, 1523-ban feleségül vette a királyné legkedvesebb udvarhölgyét, báró Pemmflinger Katalint. Házasságukból két fiuk született, Török János 1529-ben, Török Ferenc pedig az 1530-as évek elején.

A mohácsi csata után

A mohácsi csatában az ifjú Bálint a királyi testőrség egyik parancsnokaként vett részt, majd a tokaji országgyűlést követően János király kormányának egyik legfontosabb tagjaként temesi főispán és az ezzel együtt járó alsó-magyarországi főkapitányi tisztet töltötte be.

1526-ban vagy hatvanhét lovassal Szabadkán megtámadta az ottani szerbeket, így az ő támadása is kiváltotta a Bácsra letelepített rácok felkelését, mely a magyar belháború kezdetét jelentette. 1526 és 1527 között részt vett a szerbek elleni harcokban és maga ölte meg a vezérüket Cserni Jovánt, amiért Szapolyai megjutalmazta.

1527-től a birtokai szaporítását leginkább szem előtt tartó főúr I. Ferdinánd pártjára állt, és annak érdekében sikeresen is működött. A király azonban nem bírta kielégíteni Török Bálint ambícióit és néhány évvel később jóváhagyását adta egy az ellene irányuló, sikertelen merényletre, minek hatására 1536-ban Török Bálint újra János király pártjára állt. Ezzel a pártállásával több vármegyét is Szapolyai pártjára vont, minek következtében János pártja fontos pozíciókra tett szert az egész Dunántúlon és a Felvidéken is.

János király az átállást Hunyad vármegye örökös grófságával, az ehhez tartozó négy várral és uradalmaival és az ország legnagyobb uradalmának, Debrecennek elajándékozásával hálálta meg. Ezek a legújabb szerzemények Török Bálintot az ország legnagyobb hatalmú és leggazdagabb földbirtokosává tették. A Hunyadiak kora óta nem alakult ki egyetlen személy kezén ilyen hatalmas birtokkomplexum. Török Bálint a somogyi főispánság és hunyadi grófság tiszte mellett birtokolta Hunyad vm.-ben Hunyad, Déva, Morzsina és Kolc várakat és uradalmaikat, Biharban Debrecen városát, Somogy vármegyében Szigetvárt, Somogyvárt, Csurgót, Tolnában Simontornyát, Ozorát és Anyavárát, Veszprémben Enyinget, Cseszneket és Pápát, Komáromban Vitányt, Gesztest és Tatát, Zalában pedig Szigligetet. Korábban kapott adományokat a Zemplén megyei Kövesdre és a Kőrös megyei Boróra és Soproncára, valamint a reformáció terjedését kihasználva, megszállva tartotta a pécsi és nyitrai püspökség roppant javait. Az 1540-es budai ostromban a vár védelmének első számú irányítója, János király halála után a csecsemőként megválasztott II. János gyámja és az ország egyik kormányzója.

Halála

1541-ben a szultáni sereg Buda alá érve látogatásra invitálta a kisded János Zsigmond választott magyar királlyal együtt a pártján lévő leghatalmasabb főurakat, kik közül egyedüliként Török Bálintot tartóztattak fogva, hogy aztán Konstantinápolyba vigyék a Héttoronyba, ahol 1551-ben rabságban hunyt el. Elfogásának és fogva tartásának igazi oka ma is rejtély.

Hatása Magyarországra

Török Bálint igazi reneszánsz ember: kiváló vitéz és hadvezér, művészetet pártoló főúr, a lovagi erkölcsöket sajátságosan értelmező férfi. Szerémi szerint Izabella királyné könyörgésére döntött Török Bálint úgy, hogy a szultán sátrába kíséri a királyfit, ahhoz az uralkodóhoz, aki benne láthatta Magyarország meghódításának leginkább kiszámíthatatlan tényezőjét: Török Bálint birtokai az egész országot behálózták, nagyobb magánhadsereggel rendelkezett, mint az országban bárki, híre ment, hogy felakasztatott egy magyar tisztet, aki egy csecsemőt cserélt el egy török lóért, valamint a birtokain Ausztria felé átengedett török portyázó hadtesteket visszaúton megverte és kifosztotta, azonkívül a korabeli magyarság körében pártállástól függetlenül is népszerű embernek számított. Fráter Györgyöt is vádolták Török Bálint elvesztésével (korabeli szóbeszéd szerint a szultánnal Bálint jelenlétében horvátul beszélt, ami nyelven Bálint úr nem értett), aki nagyszerű hintapolitikát folytatva hosszú időre biztosította magának a keleti országrész feletti teljhatalmat, éppen leghatalmasabb ellenlábasának fogságba esése után.

Török Bálint támogatója volt a reformáció és az ezzel együttjáró anyanyelvi irodalom elterjedésének és térhódításának, udvaraiban működött hosszú évekig Tinódi Lantos Sebestyén is. Felesége, Pemflinger Katalin Csurgón országos hírű virágos kertet létesített. Török Bálint alakja leginkább Téglássy Imre és Gárdonyi Géza műveiből ismeretes, az Egri csillagok Bálint ura generációk példaképe.