Miért jó ismerni valamilyen szinten a kottát vagy ahogy a spanyolok nevezik, az írott zenét (musica escrita)? Talán az ő kifejezésükből rögtön világossá válik a kérdés, hiszen minden, ami leírható, az el is olvasható. Egy dalszöveget vagy egy verset kétféleképp tudsz befogadni. Olvasva vagy hallgatva. Ha szakmailag mélyebbre ásnánk magunkat abban a kérdésben, hogy melyik az egyszerűbb, valószínűleg egyensúlyba kerülne a két dolog. Gondolj bele: tanulsz egy kíséretet vagy egy szólót, aminek meg van a hanganyaga. Kapcsolgatod ide-oda a hanghordozót, hogy teljes képet nyerj a kiszemelt zenei anyagról. Ez nagyon hasznos dolog, mert fejlődik a hallásod és a figyelmed. Egy másfajta figyelem élesedik, ha kódokat kell megfejtened. A zene leírása és elolvasása (ahogyan a beszédé is) nem más, mint egyszerű kódolás és megfejtés. Sajnos az általános iskola ének-zene óráin nem csak a „megszégyenítő”, kötelező éneklést, hanem a kotta megértését is sikerült megutálni, így nehéz elfogadni azt, hogy egy zenét tanulónak nem csak hallás után, hanem olvasással is érdemes (sokszor így gyorsabb) megtanulni dolgokat. Mindent összevetve, ha csak a hallásoddal akarsz tanulni, fejlődni fogsz, de ha a szemeddel is képes vagy befogadni, még gyorsabban jutsz előre. Ne ijedj meg, nem arról van szó, hogy folyékonyan kell megtanulnod olvasni a zenét, hanem arról, hogy legalább úgy értsd a hangok és a ritmikák lejegyzését, mint egy első osztályos gyermek a betűkét és a számokét. A zene lejegyzése logikus, kikövetkeztethető, kiszámolható, így a legapróbb információval is elindulhatsz. Például, ha tudod egy hang helyét a kottában, akkor az összes hang helyzetét megtudhatod egyszerű lépkedésekkel. A betűk olvasása, írása nem ilyen egyszerű, hiszen nem logikus. Hiába tanítod meg valakinek az A betűt, attól még nem fogja tudni a B-t. Egyszerű elsajátítani a zene olvasását és azt hiszem, hamarabb fog sikerülni kottából megérteni és lejátszani egy blues vagy egy rock szólót, mint hallás után megtanulni.
Ebben a leckében eloszlatom azt az általános félelmet, ami kezdőként valószínű benned is lappang a kottaolvasást illetően. A lecke megtanulása után (és közben) garantáltan nem fogsz idegenkedni a lapról olvasástól és azt fogod érezni, hogy ha folytatnád ezt a vonalat (és folytathatod is), semmilyen bonyolult és létrehozhatatlan dologgal nem találkoznál ebben a tudományban. Ha nem olvastál még kottát, akkor minden természetesnek fog tűnni, ha pedig tanultál már, de nem értetted, akkor itt nem lesz mit nem értened. A leckében zenei kísérettel is együtt játszhatsz, ami izgalmassá teszi az olvasást.
Lecke
Hangmagasságok írása
Az évszázadok alatt a hangok magasságának leírása szerencsére letisztult és a szemet kápráztató, átláthatatlan vonalrendszerek 5 vonallá „zsugorodtak”. Nem kell átlátnod az egész rendszert ahhoz, hogy a gitárodon megtaláld a hangokat, ezért most nem fárasztanálak a kottaírás teljes tudományával, hanem inkább apró, használható lépéseket írnék le, amit azonnal tudsz használni.
Így néz ki az 5 vonal:
Ebbe a rendszerbe, vagyis a vonalakra és a vonalak közé írjuk a hangokat, a helyeket pedig el is nevezzük:
Első vonal:
Első vonalköz:
Első vonal alatt:
Ötödik vonal felett:
Azokat a hangmélységeket és magasságokat, amik nem férnek bele az 5 vonalba, azt alá és fölé írjuk, pótvonalak segítségével:
Első alsó pótvonal:
Első fölső pótvonal:
Nézzük azt, de csak kíváncsiságképpen, hogy a gitár hangterjedelme (legmélyebb és legmagasabb hangja) hogyan néz ki a kottában:
E a 3. alsó pótvonal alatt:
D a 6. pótvonalon:
Vagyis a legmélyebb hangunk az E, a legmagasabb pedig a D hang. Ha a legmélyebb hangunk az E, akkor ez valószínű a lefogás nélküli (másképp úgy nevezzük: üres), legvastagabb húr. Tehát ha megpengeted üresen a legmélyebb húrt, akkor az E hang szólal meg és azt a 3. alsó pótvonal alá írhatod:
Most megint csak érdekességképpen nézd meg a gitár hangterjedelmét, de most a hangok alá leírom a nevüket és azt is bejelölöm, hogy milyen hangok esnek (eshetnek) üres húrra. Ne ijedj meg ettől a sok hangtól, mert ezeknek az olvasását, vagyis lejátszását lassan fogjuk megtanulni, így soha nem fogod majd azt érezni, hogy tele van a memóriád és nem tudsz többet megjegyezni:
A ritmika írása
Pihenésképpen nézzük, illetve tanuljuk meg a hangok időtartamára vonatkozó kódokat (jelöléseket), hiszen nem elegendő csak úgy játszani a hangokat, valamint másnak is eleget kell tennünk. Ez a valami az idő.
Bonyolultnak tűnhet egy dal ritmikája, ha egybe látod az egész lejegyzést, de hidd el, nincs olyan sok ritmikai jelölés, ezért ha megérted az alapritmusokat, szinte végtelen ritmusképletet tudsz írni és olvasni. Most csak azokat a dolgokat írom le, amiket rögtön használni is tudsz. Tanuljuk meg először a „mérő” ütéseket (negyedeket), mert ebből kiindulva érted majd meg (ha odafigyelsz) a „gyorsabb és lassabb” ritmikákat. Tegyük fel, hogy négy negyedben (4/4) vagyunk. Ez a kifejezés a metrikához tartozik és egy későbbi leckében fogok erről írni részletesebben. Most csak annyit fogadj el, hogy ha négy negyedben vagyunk, számolj négyig, így: egy-két-hár-négy. Ezzel érezteted azt az időszeletet, ami ide (taktusvonaltól taktusvonalig) belefér.
A tempót te választod meg. Jó tanácsként fogadd el azt, hogy mindent lassan kezdj gyakorolni, mint ahogy biciklizni tanultál, mert túl nagy tempóban a zenében is föl lehet borulni. Ha a szótagok mindegyikére (amit egyenletesen kimondasz) megpengetsz egy-egy hangot, akkor negyedeket játszol. Kottában ez így néz ki:
Pengess bármilyen hangot vagy nézd vissza a leckében, hogy vajon ez a hang hol lehet a gitáron, vagy egyszerűen csak tapsolj. Nézzük, mi van akkor, ha kihagysz egy hangot (vagy tapsolást). Ezt persze felelőtlenül nem teheted, vagyis nem elég az, hogy kihagysz egy negyedet, mondjuk így:
Ilyen jelölés ugyanis nem létezik. Jelölnöd kell valahogyan ezt a kihagyást. Nézzük ezt helyesen:
Ez a jelölés a negyed értékű szünet. Ugyanannyit ér, mint a negyed hang, csak éppen nem szólal meg semmi az ideje alatt. Olyan ez, mintha némítottad volna a második negyedet (mute). Bármelyik negyedet némíthatod, ha te írod a kottát, de ha valakitől játszol valamit, akkor figyelned kell, hogy hova kell hangokat és szüneteket játszani. Próbáld lejátszani vagy letapsolni az itt leírt ritmusvariációkat:
A szünetek alatt, vagyis azoknál a szótagoknál, ahová a szünet jel esik, ne szóljon semmi. Ne feledd, hogy a szünet is zene! Erről van, akinek az jut eszébe, hogy akkor mindenki tud zenét komponálni. Leül az ember egy fotelba, csendben van és rögtön kész is egy rock dal. Hát igen. De ne felejtsük el, hogy a zenének több komponense is van, mint például ritmika, dinamika, hangmagasság, hangszín, harmónia, arányok, intuíció, stb.
A következőkben csak negyed értékű hangokat fogunk használni, ezért most nem tanuljuk tovább a ritmikát. Az Alapritmusok és szünetek leckéből tovább tanulhatod a különböző értékek jelölését és értelmezését.
Kottából való játszás
1. A negyedik vonalközbe írjuk az E hangot. Ha ezt látod, pengesd meg a legmagasabb (legvékonyabb) húrt! Pengesd meg négyszer (számolva) és kövesd a szemeddel, mert nagyon fontos, hogy a szemed tanulja meg egyenként látni a hangokat.
2. Az E hang után az F következik, ami fél lépésre van az E-től, így az első bundon kell lefognod 1. (mutató) ujjal. Ezt az F hangot az ötödik vonalra írjuk.
Játszd le az alábbi gyakorlatot lassan úgy, hogy nem nézel a kezedre, vagyis csak a kottára figyelsz!
3. A következő hang a G, amit a 3. ujjaddal fogj le a harmadik érintőnél, mert az F és G között egész ugrás van. A G-t az ötödik vonal fölé írjuk.
Játszd le lassan és folyamatosan ezt a gyakorlatot:
Ha az előző gyakorlatot le tudtad pengetni, akkor a következő feladatban szinte pihenőnek fog tűnni a sok szünet a hangok között.
4. Most tanuld meg a H húrt és a rajta lévő törzshangok helyét a kottában. Az ujjrend ugyanaz, mint az E húron lévő törzshangoknál, csak a hangok neve és a magassága más. A betűk a hangok nevét, a számok pedig a bundok és az ujjak jelölését mutatják.
5. Ezzel a tudással, amit most megszereztél, már le is tudsz játszani egy amerikai népdalt, és ha már jól megy, játszd rá a kíséretre! A dal fölött látható betűk az akkordok nevei. Ha nem ismered őket, az Akkrodok leckéből kikeresheted.
6. Tanuld meg a további négy húr és az azon lévő törzshangok helyzetét is a kottában. Ne kapkodd el, az is jó, ha hetente egy húrt megtanulsz.
7. Ha rögzítetted magadban és felismered már kottából az üres húrokat és a rajta lévő hangokat, próbáld leolvasni az itt leírt gitárművet! Láthatod azt, hogy egyszerű ritmika használatával is megszólalhat egy teljes értékű zenei mű. Kétféleképpen állhatsz neki ennek a gyakorlatnak. Tanulhatod úgy, hogy lassan, a saját tempódban végigolvasod (lejátszod) az egész darabot, majd beismételve addig próbálod, míg folyamatosan el nem tudod olvasni. Tanulhatod úgy is, hogy csak egy taktust olvasol el és addig nem mész tovább, míg azt egy nagyobb tempóban le nem tudod játszani. Ahol csak tudod, csengesd össze a hangokat egymással, mert így válik igazán érthetővé, zeneiessé az itt leírt mű.
